Már csak a gondolat fűz hozzád. De erősebb mint bármilyen bilincs ami csak létezik.
Talán azért mert igazán fontos voltál nekem.
Elfelejteni nem tudlak, és igazából nem is akarlak.
Próbáltam!
De rájöttem hogy lehetetlen. Elfogattam és megbékéltem azzal hogy már vége.
De egy olyan jó embert mint Te, azt nem lehet.
Mosolyt csal arcomra minden gondolatom rólad, és ezek után mindig elgondolkodom.
Néha azon hogy jó lenne még egy percet eltölteni veled.
Vagy hogy újra élni egy pillanatot.
Ritkán azt is át gondolom mit is ronthattam el.
De mindig eszembe jut hogy hiába keresek okokat vagy elmerengek dolgokon, az nem változtat semmin.
De ez nem zavar, mert rossz érzések nincsenek bennem.
Boldog vagyok h megtörtén. és boldog h megismerhettelek.
Szeretlek.
