Keresés ebben a blogban

2014. május 3., szombat

Egy gondolat

Már csak a gondolat fűz hozzád. De erősebb mint bármilyen bilincs ami csak létezik.
Talán azért mert igazán fontos voltál nekem.
Elfelejteni nem tudlak, és igazából nem is akarlak.
Próbáltam!
De rájöttem hogy lehetetlen. Elfogattam és megbékéltem azzal hogy már vége.
De egy olyan jó embert mint Te, azt nem lehet.
Mosolyt csal arcomra minden gondolatom rólad, és ezek után mindig elgondolkodom.
Néha azon hogy jó lenne még egy percet eltölteni veled.
Vagy hogy újra élni egy pillanatot.
Ritkán azt is át gondolom mit is ronthattam el.
De mindig eszembe jut hogy hiába keresek okokat vagy elmerengek dolgokon, az nem változtat semmin.
De ez nem zavar, mert rossz érzések nincsenek bennem.
Boldog vagyok h megtörtén. és boldog h megismerhettelek.
Szeretlek.

2014. február 5., szerda

A bizalom elvesztése

Sok dolog van amit nem mondok el.
Sok dolog van amit magamban tartok. De csak azért van ez így, mert félek hogy komolyabban megsérülhetek.
De most elmondok valamit.
Mostanság úgy érzem egy bizonyos személy mintha már nem úgy tekintene rám mit régen.
Barátok voltunk, és én úgy éreztem hogy jó barátok, de mára már nem ezt érzem.
Sok dolog kavarog bennem, hogy mi is lehet, hogy mért nincs már e így. Ez már valamilyen paranoia felé húz bennem. Mindig arra gondolok mit is gondolhat vagy mit mondhat ha meglátja egy üzenetem.
Elvesztettem a bizalmat, azt hiszem ezért vannak ezek bennem.
Pedig halálomig bízni akartam, és még most is akarok benne.
Egyszer mondta nekem valaki hogy a bizalmat meg kell előlegezni, én mindig ilyen voltam.
Sokan bántottak meg akarva vagy akaratlanul ezek által.
De tudom hogy ez az én hibám.
Mert ahogy mondani szokták nagyon sokan a bizalmat ki kell érdemelni.
De ezzel van a baj. Ő kiérdemelte.
Nem tudom hogyan lesz tovább, hisz nekem szükségem van arra hogy bízhassak benne.
Mert különben összeomlok.
Szeretem nagyon, és remélem ez megoldódik. :(

2014. február 1., szombat

Magamról, De csak egy kicsi. :)

Kevés ember van akiket kedvelek, és még kevesebbek tartoznak abba a csoportba akiket tisztelek.
Engem azok határoznak meg akikkel jól érzem magam, nem a társadalom aki megmondaná mi és ki legyek.

2014. január 31., péntek

Egy féltve örzöt gondolat.

Néha azt gondolom jobb lenne eltűnni, kizárni magam a világból egy burokba hogy senki se lásson, és hogy senki se tudja hol vagyok.
De csak azért hogy lássam kinek tűnne fel elsőnek az hogy eltűntem.

Látni azt hogy ki hogyan reagál.
És hogy akikről azt hiszem h szeretnek, ténleg úgy is van e.
Igen kételkedem, mert már nem érzem közellétüket.
Sok gondolat forog a fejemben hogy mért is van ez így.
*Talán leszarnak?
*Vagy csak egyszerűen nem vagyok már fontos?
Nem merek rá kérdezni, mert félek az igazságtól.
Ha tehetném hogy kizárjam magam a világból, megtudnám.
De mivel nem, csak várok ,és előbb avgy utóbb mert így lesz, feltűnik a válasz.

Az Igazság

A bajban mutatkozik meg az ember igaz arca!

Probléma